Új hozzászólás

Az Emberi Erőforrások Minisztériuma megbízásából a Századvég Politikai Iskola Alapítvány kutatást végzett a magyar lakosság körében az önkéntességgel kapcsolatban. A minisztérium a Nemzeti Önkéntes Stratégiában foglalt célkitűzések megvalósulásának nyomon követése érdekében, a további fejlesztésekhez szükséges helyzetkép érdekében kezdeményezte ezt a kutatást. A szerző, Batta Zsófia pillanatfelvételként definiálja a kiadványt, amely omnibuszos közvélemény-kutatás eredményein alapszik.

A vezetői összefoglaló néhány gondolatát szeretném itt kiemelni, de minden érdeklődőnek szívesen ajánlom figyelmébe a teljes könyv elolvasását is, hiszen a 2011-ben a KSH által végzett felmérés óta ez a legfrissebb látkép az önkéntességről hazánkban.
A szerző kiemeli, hogy a kutatás tanúsága szerint a magyar lakosság mintegy harmada végez önkéntes tevékenységet közvetlenül embertársainak, vagy szervezeten keresztül, azok közül, akik pedig az elmúlt évben nem tevékenykedtek, egyötödnyien tervezik azt a jövőben.
Az önkéntesek között látványosan több a fiatal, egyetemista, vagy felsőfokú végzettségű. Az önkéntesek indíttatása főként személyes meggyőződés, jót tenni vágyás, azonban a közösség hatása is meghatározó.

Az önkéntes segítők többnyire alkalmi jelleggel, de évente több alkalommal is tevékenykednek.
A magyar lakosság a kutatás eredményei szerint kedvezően viszonyul az önkéntességhez, fontosnak és fejlesztendőnek tartja azt.
A kutatás nagy hangsúlyt fektetett a vállalati önkéntesség kérdéskörére is, amely témáról vállalati vezetőkkel folytatott interjúsorozat segítségével nyertek információt a kutatást végző szakemberek. Az eredmények azt mutatják, hogy a felnőtt magyar lakosság egyötödének van lehetősége arra, hogy a munkahelyén önkéntes programban vegyen részt, ugyanakkor csaknem háromnegyedük fontosnak tartja, hogy ilyen lehetőségeket szervezzenek a munkaadók alkalmazottaiknak. Jellemzően valamilyen könnyű fizikai munkát végeznek a vállalatok munkatársai a fogadószervezetek számára, a szakmai önkéntesség kevésbé elterjedt a cégek körében.

A kutatás tapasztalatai szerint tehát az önkéntesség Magyarországon dinamikusan fejlődő tevékenységi forma, amelynek kedvező a társadalmi megítéltetése, azonban az önkéntesség folyamatos fejlesztése, állami eszközökkel való ösztönzése és a fogadószervezetek felkészítése továbbra is szükséges és fontos.
 

Kósa Lászlóné